Jágó 1998 augusztusában került hozzánk mint akkor 6 éves herélt pej. Később éveken keresztül megőrizte 6 éves voltát, mert mint kiderült, a régi gazda nem merte bevallani, hogy az állat csak 3 éves, én meg mint kezdő lótartó nem nagyon érdeklődtem a részletek után. Azoknak, akik nem értik jegyzem meg, hogy a 3 éves ló még gyerek, semmit nem tud, alig jár épp óvodába. A 6 éves viszont már 4-es iskolás, az már valami, legalább az ABC-t tudja. Nos mi azt hittük megtanulunk lovagolni ettől a Pacitól, de a történet ettől kacifántosabbá vált. Jágó nem kedvelte a lovaglást. Sosem volt igazán társas lény, bár fajtája genetikailag az. Ő domináns lóként mindenkit utált. Az embereket szerette, de nem tisztelte. Csakhogy én ezt nem tudtam. Ő lett az én tanuló pénzem, majd később kísérleti pályám. 8 évet húztunk le együtt, ma a hangomra odajön, hajlandó együttműködni, és hihetetlen, mit változott. Egyedüli játékosból csapattag lett, igaz, egy igen szűk csapatban. Mai napig megvan az a szokása, hogy az új lovast 2 perc alatt leteszteli, általában ez a dolog a lovas eséséig tart.

Barátságunkhoz kellett kb 800 kg alma, 400 kg répa, hihetetlen mennyiségű kitartás, és hit. Ebben a lóban egyedül én bíztam. Megérte. Akinek még nem volt lelki kapcsolata állattal nagy dolgokról maradt le.

Jágóval kapcsolatos néhány fontosabb történés.

1998-ban lett a miénk, két évig nem mertem terepre menni vele, annyira kemény volt kint szabad téren a ló, hogy nem mertem próbálkozni. 2 év alatt megszokott engem, a 3. évtől teljesen a társam lett.

200-től kezdtük magasabb szinten lovagolni, ma A/L szintű díjló, de sokat nem érünk ezzel, mivel Nullás a sütése, hivatalosan nem versenyezhet.

2001-ben egy patairha gyulladás miatt 6 hónapot állt. Mindenki lemondott róla, azt mondták, sosem lesz belőle ló, sánta lesz és nyomorék. Adjuk le vágóhídra. Paci ma is minden nap üzemelJ

2002-ben leestem róla, eltört a csuklóm.

2003-tól versenyeztünk vele. Kezdetben 6-8. helyen végzett, tavaly 1. helyezést ért el. (Sajnos nem hivatalos versenyen, mint említettem)

Többet nem írok róla, talán annyit. Lányomat és engem e z a ló tanított meg arra, hogy ne adjuk fel. Léte elindította lányomat díjlovas pályafutásán, Nekem pedig rengeteg kellemes és pihentető, agy kikapcsoló órát adott. Nem egyszerű állat, nehéz volt kivívni a szeretetét. Ma már tulajdonilag nem a miénk, de szerencsére velünk maradt, hogy továbbra is megvásárolhassunk almáinkon a szeretetét.

Nincs annál nagyobb dolog, mintha kiérdemled egy állat teljes bizalmát.