Egy szép karácsonyi…

Egy szép karácsonyi reggelen Amálka nekiállt feldíszíteni a karácsonyfát. Amálka aranyos kisfiú volt, némi identitászavarral, de ez csak őt zavarta, szüleit nem. Szülei Amálka megszületésekor úgy érezték, hogy a legjobb, amit a fiúgyermekkel tehetnek, ha lánynevet adnak neki. Ugyanis a mai világban így fogja tudni megtalálni a helyét a gyermek, s előrejutása a ranglistán is biztosított. A karrier tehát oké. Ugyanezen okokból lett Amálka cigány származású zsidó vallású is. Amálka élete első 4 éve a boldog tudatlanságban telt el, igaz nem értette, hogy  a zsinagógában miért ül a lányok közé, és ezt időnként meg is kérdezte szüleitől. A szülők ekkor kezdtek gyanakodni, hogy Amálka nemi identitása nem követi az általuk elvártakat. Gyorsan el is vitték Ransburg Jenőhöz, aki megemlítette, Amált esetleg át kellene keresztelni, mondjuk Attilának. A szülők azonnal hazavitték gyermeküket, elvégre egy olyan pszichológus, aki nem érti, mi az a karrier, semmit nem ér.
Nos, ezek az előzményei a díszítésnek. Amál habos fehér ruhácskájában díszített, amikor is elért a fa csúcsához, és feltűzte az angyalkát. Angyalka gyászos arcot vágott, és egyáltalán nem volt vidám hangulatban. Amál nem értette. Nézte, nézte a díszt, és elgondolkodott, honnan származhat ez a szokás, hogy a karácsonyfa tetejére angyalkát szúrnak az emberek? A titkot nem tudta megfejteni, szeme hiába villant össze az idegesen rángatózó angyalka szemeivel. Aznap este megjött a Jézuska, vagy Mohamed, vagy Jahve vagy ki tudja, lényeg, ajándékot hozott Amálkának. Amálka remegő kézzel bontotta  ki az ajándékokat, reménykedett, talán ez évben kap egy új öltönyt. De megint csak habos rózsaszín tüll ruha. Meg baba. Meg egy kazetta: Tinilányok és a pattanások. Amálka szomorúan ment aludni, de aztán elkezdte a dolog jó oldalát nézni. Most egy évig megint izgalomban élhet, hátha az a hülye Jézuska megtanul végre olvasni, és akkor elolvassa végre, hogy "ne ruhát, öltönyt, különben agyonverlek". Nehezen aludt el. Álmában azonban csoda történt. A fa tetejére felszúrt angyalka megjelent neki, s élének beszélgetésbe kezdtek. Angyalka elmesélte szomorú élettörténetét, s Amál végre megértette, mennyivel jobb neki a tüll ruhákban, mint angyalkának a fa tetején. Az álomban elutaztak Lappföldre, s ott a Mikulás Amált körberepítette a világon rénszarvas szánján. Amál boldog volt.  Búcsúzáskor a Mikulás azt mondta neki: Amál, Te egy tehetséges, szorgalmas csinos fiú vagy. Végy erőt magadon, s vállald be, mi szeretnél lenni, és ki vagy?
Amál felébredt. Sokat töprengett az álmán, majd odaállt a karácsonyfa alá, és összekacsintott Angyalkával. Köszi, mondta .Már tudom mit tegyek. Beszaladt a szobájába, elintézett egy-két telefont, összetörte a malacperselyét, és odaállt a szülei elé.

Ti mindig jók voltatok hozzám, és tudom, hogy jót akartatok. De én nem vagyok Amálka, a Ti kislányotok. Utálom a női szerepet, s eldöntöttem, azzá válok, ami lenni szeretnék. Meg kell valósítanom az álmaimat. Döntöttem. Minden pénzem magamhoz veszem, és elköltözöm tőletek, mert Ti sosem fogadnátok el, hogy az legyek, aki lenni szeretnék. A szülők álla leesett. S mi akarsz lenni Amálka, bogárkám? Kérdezte a mamája. Ne szólíts Amálnak, mert megnyúvasztalak. Felelte Amál. Mától az leszek, aki mindig is lenni szeretnék: Jenő, a Vérfarkas.
Na azóta mászkálnak köztünk vérfarkasok a hülye Angyalkák miatt. De lehet, hogy a rénszarvasok szabadították ki a palackból a szellemet. Vigyázz a Jenőkkel, nem tudhatod, nem vérfarkas-e?