Hejhó, a részeg kefekötő
2005.12.29. 23:10
Hejhó, a részeg kefekötő
(vidáman romantikus)
A múlt századi történet mit mesélek
1864 tavaszán történt meg,
Amerikában
Akkor ott még vadnyugat dívott,
Észak dél ellen nagy csatát vívott,
bár ez nem biztos.
Mert bevallom töredelmesen néked,
Hogy a történelem nem az a réteg,
amit bevesz fejem.
Ennek ténye sosem zavart engem,
De most, hogy történetem elkezdtem,
Elgondolkodtam.
A mese szempontjából lári-fári,
Mindegy, hogy akkor a világon bárki,
éppen mit csinált.
Lényeg, hogy vadnyugat volt még,
S az épp akkor fennálló korkép
már a legújabb kor.
A kicsi faluban, miről szólok,
Lakott egy nagyhangú néger szónok,
ki szeretett kapálni.
Amúgy kefekötő volt, de a falu,
ahol élt, és ez nem kamu,
nem csípte a kefekötőket.
Ennek oka az volt a leginkább,
Hogy ha berúgott, s ment a falun át
Nem látta hol az útjelző tábla
De nem egyszer, százszor,
S így történt, hogy párszor
Helyéről kitörte
A falu busongott,
A szónok jajongott
Másnaposan
Összeült a sok vén, gondolkodni
Hogyan lehetne a táblát megóvni
A kefekötőtől?
Ötletük sajna nem volt semmi,
hogyan lehetne helyretenni
e magvas problémát?
Ültek csak ültek, az ablakon kinézve,
s jött az ötlet, miért ne lehetne,
hogy ne legyen tábla?
Rohantak gyorsan az utcára,
S az útjelző táblát kirántva
Boldogan táncoltak
S bár azóta sincsen az útnak iránya
Boldog mindenki, mert hisz nemhiába
Gondolkodtak
Dallam száll csendben
Most minden rendben
Vidám mindenki
Szeretet béke,
boldogság fészke
Lett a falu
Kefekötőnk meg ha berúgna
Kicsiny falujába visszahúzza
A jégzsinór
|