A thermosztháti nagy gombóc csata

(drámai küzdelem görög stílusban)

Szereplők:

Lakatos Jenőke

Szabó Benőke

Kolompár Roxána Emő

thermosztháti óvodások kara

Óvónő I

Óvónő II

Óvónő III

Igazgató néni

pincsikutya

Helyszín : a thermosztháti óvoda

Kórus:       Szép homokozó, lankás homokvár

                   Jenő a kiskapunál békésen poroszkál

                   Ármányt, rettent sejthetsz, mert Jenő szemében

                   Felvillan a múlt s komor lesz egészen.

SZB:           Add ide vödrömet, add ide bádogom

                   Ne illet más kezet, jogos tulajdonom

                   Szent fülét ne érintsd, szemeddel ne illesd

                   Homokváramhoz ne közelíts, kérlek.

KRE:           Ejnye Benő, ejnye, ne mond ily szavakat,

                   szegény édesanyád menten sírva fakad.

SZB            Anyám messze, messze s amúgy is süket

                   A vödör ügyében itt nincs könyörület

                   Megmondtam Jenőnek bizony épp ezerszer

                   Hagyjon fel végre kicsinyes tervével

                   El akarja venni tőlem a vödröt

                   De végső célja nem ez, hanem, hogy egy gödröt

                   Ásson a váram helyén, szétdúlva munkám

                   S engem ezért emésszen el bánat.

KRE           Hidd el Benő, Jenő nem oly  ármány jellem

                   Mi lenne az ok, hogy így kekeckedjen?

SZB            Mert nem tudja feledni nagy nagy hősi tettem

                   Hogy egykor spenótot ettünk itt mindketten,

                   Bámultuk a plafont, öklendezve rágtunk,

                   Rombadőlni láttuk eddigi világunk.

                   Középsősök voltunk és a Jolán néni,

                   Kinek nevét az óvoda rettegve idézi

                   Szedett még repetát nekünk a spenótból

                   Pedig utáltuk, nem volt egy aranykor.

                   Amikor azt mondtam nem kérek nem kérek

                   Fakanalat hozott, és csúnyán ránk nézett

                   És akkor bizony a csoportból engem

                   Fogott el egyedül a bősz küzdőszellem

                   Futottam futottam az asztal körül,

                   Láttam hogy ennek az óvoda örül

                   De a Joli néni lihegve követett

                   Nyakon csípett majd térdére fektetett

                   Gyászos vége lett nekem az aznapnak

                   Csúf dolog mikor a gyerekek kikapnak

                   Csakhogy másnap fogtam, és arra az ülőre,

                   Hova Joli néni a fenekét letésze

                   Gombostűt tettem. Ez a hőstettem.

Kórus        Nagy hős biz láthatjuk, nem rettenti ellen

                   Nagycsoportos korra már kiforrott jellem

                   Árvát védelmező anyákat megmető

                   Igazából apró kis Albert Sweitzer Ő.

LJ               jó ván ná, hágggyá, nem kell á vödröd

                   Csák szóni jöttem, hogy szákácsnénk döntött

                   Oszt áz ebéd gambóc lesz.

                   Én csák áttó félek, hogy ténsasszony drága

                   Nem aludt iccaka mert az ideg rágta

                   Elveszett tegnap a pincsi kutyája.

KRE           Játszunk hát addig is míg kész az ebéd

Kórus        Így homokoznak, lapátolnak bőszen,

                   Majd amikor a várnak alapja meglészen

                   Nekiállnak rakni, rakni a falakat

                   Vizes homokból kis gombócokat

                   Amit feltornyoztak, a vizes kezükkel

                   Formázzák a várfalt, hangos jókedvükkel

                   Tele van hangjukkal az óvodaudvar.

                   Lassan a vár kiformálódik,

                   makett szerűen elénkbe ötlik

                   Szép sudár falak, csúcsos oszlopok

                   Csak a szemük az, ami még kopog.

LJ               Mennyünk má nézzük meg mi lesz az ebéddel      

                   Félek, hogy szakácsné a gombóccal lelécel

Kórus        Bizony aggodalma nem alaptalan

                   Mert szakácsné lelkem eléggé odavan

                   A kicsi pincsi eltűnte miatt

                   A konyhában diadalt ma biztosan nem arat.

                   De nézd, csak nézd csak már ott sorakoznak

                   Mint párkák jönnek díszes óvónő had

                   Kezükben a sorsa minden óvodásnak

                   Ők döntik el mindig, mit hoz majd a másnap

                   Séta vagy játszótér, csendes foglalkozás

                   Naposság, unalom, mind sorsdöntő csapás.

Óvónő I     Gyertek ebédelni szépen kettes sorban

                   Ne halljam gyerekek, hogy valahol zaj van

Kórus        Bevonula mind, helyük az ebédlő

                   Levegő sistereg a feszültség folyvást nő

                   Valami készül, minden oly rettentő

                   Szürke felhők gyűlnek, a világ ijesztő

                   Előjön szakácsné, az arca gyászos

                   20 évet öregbedett, most tiszta ráncos

                   Gyerekek lapulnak, csendben terítenek

                   Kerek tányérok hada rezeg, rezeg

                   Óvónők vigyáznak minden pisszre, hangra.

                   Szakácsné kondérból gombócot kiosztja

                   Gyerekek leülnek. S a beállt csendben

                   mi ez most? Reccsenés. Ki volt az, feleljen?

SZB            Jajj nekem jajj nekem valaki segítsen

                   Gombócon esett ki öt tejfogam éppen

Kórus        Kitör a gyalázat, mert a gombóc kemény

                   Hullnak a tejfogak, nincsen semmi remény

                   A dermedt csendben mindenki megdöbben

                   Az első gombóc magasan felröppen

                   Majd követi még húsz, drámai a csata

                   Szakácsnét támadja óvodások hada.

KJ               Meg akartál őni? Fussá rusnya fíreg

                   Íhesen maradtam, nesze, itt a béred.

SZB            moszt én akkor jajj jajj mit cináljak gyorsan

                   Fogamat a számba cendben visszatoljam?

                   Vagy álljak bosszut azon a személyen

                   Aki öt fogamat törte össze éppen,

                   Nem, ebben a helyzetben cak harcolni lehet

                   Hősz vagyok elvégre vagy mi a szösszenet.

Kórus        S beindul ezzel a thermosztháti csata.

                   Szakácsné menekül, óvodások hada

                   Támadja nagyon, gombóccal dobálva

                   Hanem az Óvónők nem állnak továbbra

                   A sarokban mélán, állukat leejtve

                   Hanem legott gyorsan cselekedve

                   testükkel védenék a szegény szakácsnőt.

                   De mit sem tehetnek, mert az erős túlerőt

                   nem tudják visszaverni.

                   Futnak az udvarra.

                   Elől a szakácsné mögötte óvónők

                   kicsit lemaradva az őket üldözők,

                   kezükben gombócok nyomukban káosz.

                   Segíts Zeusz segíts, vagy ha nem

                   igazgató asszony teremj itt hirtelen.

                   A nagy zajra láss csodát, letekinte Zeusz

                   Csakhogy a képbe itt bezavar egy fikusz

                   Elakarja teljesen a csata színtertét

                   Nem hozva megoldást, kár,hogy ez így levék.

ÓI               Segítség segítség valaki mentesen meg

                   Mögöttem iszonyú fenevad jelent meg

                   Két utca hossza, ahogy észrevettem

                   Nem szakad le rólam e rettentő szellem

                   Nyomomban liheg, rettentően vinyít         

                   Azt hiszem, kitépi szívem sarkát ma még

Kórus        és ezzel a mondattal Igazgató néni

                   Be is áll a sorba, s ki felülről nézi,

                   ezt látja most Thermoszthát szent csatamezején

                   gombócok repülnek keresztül és kasul

                   teljes a zűrzavar, az óvónők vadul

                   futnak ugyan elől,  kezükben gombócok.

                   De szemük már meglátott egy jó kis palánkot.

                   Ha e mögé bújunk talán van esélyünk,

                   Hogy ellent indítunk, és így csatát nyerünk.

                   Mögöttük sikítva Igazgató néni,

                   ki egyik kezével épp a haját tépi

                   sarkában lohol az iszonytató pára

                   nincs esély nincs esély, mi lesz itt még máma.

                   Leghátul a csapat, a bősz óvodások

                   Dobálnak erősen, haragjuk mindig sok.

                   Na de most tűnik fel, hol van a szakácsné

                   Miatta robbant ki ez a csete s paté?

                   Hát a szakácsné már régestelen régen

                   Lapul palánk mögött, mit kinézett szépen az óvónők hada

Óvónő I     Fussatok, fussatok, én mindjárt elérem

                   Szilvalekvárossal a csapatot megvédem

Óvónő II    Hopp én is itt vagyok, adjál helyet, kérlek

                   A baracklekváros talán megment minket

Óvónő III   iszonyú e csata, minden csupa lekvár

                   Én majdnem elcsúsztam, mi az, mi még rám vár?

                   Ugorjon maga is Igazgató néni, higgye el nekem

                   A palánk majd megvédi

KRE           Hurrá hurrá hurrá rajta röpüljön magasan

                   Ilyen nagyon jót már rég szórakoztam

Kórus        Palánk mögött pedig ott kuporog rendben

                   Szakácsnéni, óvónő, igazgató, s csendben

                   meredeznek kérem az iszonyizére

                   most nézik meg csak, hogy az biz miféle,

                   szőrös, torzomborz nagyon iszonytató,

                   lekváros pincsi az, hátborzongattató.

                   Mert az üldöző szörnyszerű izé,

                   nem más, mint szakácsné kutyusa, Bizé

                   (nem a Carmenos, ez nem ismer operát)

                   Megkerüle, elhozta ím a csata torát

                   Palánk mögött örvend az egész felnőtt had

                   Palánk előtt torpan felbőszült gyerekhad

                   Látják az örömöt, ők is megörülnek

                   Kibékül immár patvarkodó tömeg.

                   És, hogy ünnepük legyen még teljesebb

          &nb