Acél szálon lógok bili felett, alattam csirkeszemek

(kortárs irodalmi stílus szösszenet)

szarok én jól bele ebbe az egészbe,

agyament emberek agyrém szüleménye,

verset írni így hogy a francba lehet,

hogy adnak 6 szót nesze itt van neked,

írjál verset ebből. tessék csak nyekeregj

modern stílusban. de azt el ne feledd,

hogy e hat vacak szószarság a tárad.

a modern versből meg trágárság árad.

mit kezdjek ezzel így. nem-e lehetne-e

hogy a hat szót most ezekre cseréld le:

nihil balta hányás wécécsészeköpő

szétgázolt csirke mobil agybökő.

mert ezekkel aztán semmi gond nem lenne.

és itt most, mert modern tegyünk zökkenőt.

rímek elvesztek

na

de kit érdekel.

a jó

modern versekben már nincsenek rímek.

csak kínok, én meg írok,

de nem vagyok írnok, bár szendergek egy fikusz tövén.

nem érted. én se. modernség kérdése ez, ma trendi.

és eddig volt egy kis lendület, ritmus vagy

valami, de lökjük ki a francba. minek ha modernet szülök.

csülök.

elég jó. semmi agyam

még bírja, csak úgy löki,

mi böki a begyét.

plafonról lógok, s ha meguntam, beugrok hozzád ott a kiskapun át,

s majd rágjuk a makettet

mint más a gittet.

hát nem megint bekúszott ez a hülye ritmus? ki vele.

modern vers ez, nem holmi csöpögős

szirupos naplementés szerelmes ájtatoskodás. vagy tévedek? elég hogy versnek hívom

na!

én élveztem, s hogy agyadon mi kúszott jéghideg

csontkézként végig még olvastad, ki tudja.

ez a kortárs irodalom titka (de én jobb vagyok)