Fa tetején róka ül

Fa tetején róka ül, hogy került az égbe?
Úgy került biz felfelé, hogy ő maga kérte
Én a költő (nagyzolás) sétáltam a kertben
Odajött a róka S ezt mondotta fennen

„Tegyél valamit az ügyemben kérlek
100 éve rajtam Aesophusi bélyeg,
Hogy a róka lennen sompolyogva kapkod
Mert a Holló fennen megeszi a sajtot.

Kik olvassák rögtön nyúznák is a bőröm
- Sunyi róka jó helyed neked csak a börtön
Vagy ágyelő a házban na az aztán móka
Enni hagyd a hollót ravaszdi róka –

Csakhogy az életben nem így van ez éppen
A lelkem oly fehér, mint a hó a réten
S hogy kedvelem a sajtot? Kinek van ez ellen?
Pechemre lettem én növényevő jellem.

Haladva a korral nem eszem a húst. Nem
Ezért kérlek tegyél át más mesébe engem
Üljek én az ág közt lentre rakd a Hollót
S hallgassa most Ő lent hangom, szépen szólót”

Ekképpen szólott hát a balga lélek
feltettem a fára, nem akkora vétek
Csak a Hollót sajnálom egy kicsit mostan
Mert a róka hangja két nyikorgó kappan.

Hopp de itt egy ötlet és jónak is tűnik
Költői szabadság amíg ki nem múlik
Másik teremtményem legyen akkor kérem
Süket, mint az ágyú… ki is tellett bérem.

Kifaragtam szépen ezt a néhány rigmust
Hátradőlve széken pihenhetek is most
Kicsi mesém talán arra ad majd okot
Hogy kívánjak nektek nagyon sok szép napot.